A gardróbom polcait rámoltam, de hiába, mert egy normális, a mai estére alkalmas ruhát sem találtam. Minden oda nem illő darabot az ágyamra hajigáltam, figyelembe sem véve barátnőm, aki az ágy szélén ült, és aggódva figyelte aggasztó viselkedésem. Ha nem ismerne ennyire, akkor azt is hihetné, hogy kezdek megőrülni. Lassan már a szekrény egész tartalma a matracon pihent, de a megfelelő ruha még most sem került elő. Bárcsak előbb gondolkodtam volna ezen, és elmehettem volna az egyik butikba bevásárolni a mai estére. Kezdtem feladni a keresést, amikor Lindy szólalt meg mögöttem.
̶ Mit szólnál hozzá, ha ma az egyik legdögösebb ruciban feszítenél?
̶ Az ég szerelmére, Lindy, honnan szerezzek egy olyan dögös rucit? – kérdeztem feszülten.
̶ Nyugi, azt még el sem mondhattam, honnan lesz! Megkérhetnélek, hogy lazíts egy kicsit, és hagyd, hogy segítsek? Rossz nézni, mit meg nem szenvedsz egy ruha miatt.
̶ De hát, mégsem mehetek egy egyszerű farmerban, meg pólóban, úgy néznék ki, mint egy bohóc a sok normális ember között. Mégis hogy festenék, ha bevonunék egy ilyen rongyos viseletben, míg Grace egy igazi bálkirálynő pompájában jelenik meg, oldalán az én Benemmel – mondtam mérgesen.
̶ Jól van Cass, semmi baj, akkor is te leszel a világszépe, arról gondoskodom!
Mire válaszoltam volna, felugrott az ágyamról, megfogta kezem, és kifele húzott az ajtón. Fogalmam sem volt hová akar vinni, csak az számított, hogy láthassam őt, a fiút, aki elrabolta törékeny szívemet. Bár azért, igen is számított milyen ruhát viselek ezen a különleges estén, hisz egy elég jóképű pasi hívott meg, hogy legyek a társasága. De én nem ezért megyek. Csakis azért tartok Lindy-vel erre a bulira,mert látni akarom a férfit, akit szeretek, és meg akarom magamnak szerezni, elvenni attól a nőtől, aki tönkretenni készült az én életem és egyben Benét is. A gyomrom le s föl liftezett annak a nőszemélynek a gondolatára. Lindy szorosan fogta aprócska kezem, és lefelé húzott magával a lépcsőfokokon, közben odafigyelve, nehogy megbukjak egy fokon. Felnevettem barátnőm figyelmességére, oly annyira tetszett az, ahogyan gondoskodni próbált rólam. Magas sarkú cipője koppant a hideg padlón, az én meztelen lábfejem majd lefagyott a dermesztő hidegben, mert meg sem várt, míg papucsot veszek, csak szó nélkül magával húzott. Felém fordult, és egy hatalmas vigyorral jutalmazott, az olyan még nem tudhatod mi vár ma még rád, barátnőm stílusban. Jaj, nekem, mire készülhet Lindy, és én miről nem tudok... Végül a nappaliban kötöttünk ki, és amikor megláttam a gyönyörű ruhadarabot anya mellett, a sarokülőn, egyszerűen szóhoz sem jutottan, teljesen ledöbbentem a látványától. Csak ránéztem, és elképzeltem magamon, némi sminkkel megspékelve,és egyszerűen megbabonázott, egy egyszerű ruha, ami egyszerre volt gyönyörű és merész. Anya sétált felém, megragadva a kényelmes ülőhelyen simuló halványkék szatén ruhát, ami a leggyönyörűbb volt, amit valaha láttam. Anya azzal a kedves anyai szeretetével simított végig az arcomon, mint mikor kicsi voltam. Izgalomtól remegő kezembe adta a ruhát, és noszogatott, hogy tüstént vegyem fel. Továbbra is ámuldoztam, és magamban kérdezősködtem, vajon honnan lehet ez a gyönyörűséges estélyi ruha. Barátnőm látta, egyhamar nem mozdulok meg a dermedtségemből, ezért a szobámba vezetett, hogy segítsen felvenni. Magam is meglepődtem mikor a ruha passzolt testemre. Szűk csípőrésze összhangban volt vékony derekammal, és eléggé rövid volt, mert vékony lábaimat úgy kiemelte rövidségével, mint még soha. Oldalt egy kicsit bolondították egy kisebb nyílással, ami betekintést nyújtott érzékien vékony csípőmre. Soha nem érzetem magam még ennyire szépnek és sugárzónak, mint ma. De a kérdés nem akart megnyugtatni, hogy vajon mennyibe kerülhetett ez a méregdrágának kinéző szatén ruha?
Lindy megkért, forogjak körbe, hogy megcsodálhasson. Már majdnem elszédültem, úgy állított meg, hogy közelebbről is szemügyre vegyen.
̶ Gyönyörű vagy Cassandra Ames! – mondta ellágyult hangján.
̶ Köszönöm, Lindy. Annak is érzem most magam.
̶ De még nem vagy kész, ugye tudod? Még a sminked nincs kész. Majd akkor mit fog szólni az a kis dög, ha meglát téged ma este. Meglásd, ki lesz akadva, amint meglátja, Ben a szemét rajtad legelteti.
̶ Mindent köszönök neked, Lindy. Sosem akartam nálad jobb barátnőt.
̶ Nagyon örülök, hogy így érzel, Cass – ölelt meg a barátnőm szorosan.
̶ De ne feledjük a sminket sem – mondta kedvesen.
Míg ő az arcom kiszépítésével foglalatoskodott, addig én csodálattal bámultam a csillogó gyöngyszemeket, melyek kissé merész dekoltázsomat díszítették. Ennél szebb ruhát nem tudtam volna még elképzelni sem, és így, hogy most már engem ékesít, nincs semmi ellenvetésem a mai estével kapcsolatban. Viszont elképesztően kíváncsi vagyok az idegen fiú nevére. Vajon milyen tervet eszelt ki ma estére? Remélem, bízhatok benne, annyira, hogy ne verjen át. De miért érdekel engem ennyire ez a srác, mikor én mást szeretek? Az a gyanúm, hogy nagyon megtetszettem neki, és ezért az ismeretlen az én szerény társaságom.
Lindy befejezte egy utolsó ecsetvonással az orcám szépítését, majd enyhe ajakrúzzsal kente ki számat. Mondanom sem kell, mennyire odafigyelt a legkisebb hibák elkerülésére. Mire kész lettem, az imént elhajított kis tükröt adta a kezembe, hogy megnézhessem átalakított külsőmet. És akkor megláttam egy teljesen idegen nőt, nem is egy lányt, szinte magamra sem ismertem hirtelenjében. Ki ez a nő? – dünnyögtem magamban.
Eper szőke hajzuhatagom egy egyszerű, hagyományos fonott kontyban állt a fejem búbján, csak egy kusza göndör tincs lógott. Máris elképzeltem a pillanatot, amikor betoppanok, és Ben meglát, majd eláll a szava és azt mondja, Cassie, szeretlek. Mennyire várom azt a pillanatot, hogy egyszer hallhassam, ezt az egyetlen egy mondatot szájából. Bárcsak igaz volna minden álmom, és ő is viszont szeretne engem. Semmit sem szerettem volna jobban, mint ezt a gyönyörű férfit.
Lindy elpakolászta a tömérdek festéket, majd még egyszer kedvesen rám mosolygott. Csodaszép, csillogó szemeiből sugárzott a jószívűség és a boldogság legmelegebb árnyalata, amit a bátyám iránti szeretet táplált. Nagyon örültem, hogy ők végre egymásra találtak. Drukkoltam nekik, és ez úgy látszik, megtette hatását. Már elég rég óta tetszett Arnoldnak Lindy, csak valahogy nem merte elmondani vagy kimutatni mostanáig. Mostantól kezdve egy boldog fiatal párt alkottak ők egy ketten, két testben egy lélek. Bárcsak én is megtudhatnám, milyen érzés is valójában szeretni valakit, aki hozzád tartozik, akit szerethetsz mindennél jobban. Csupán egy kisebb akadályt kellett átlépnem, hogy végre merészeljek megszólalni Ben közelében. Bármi legyen az, csak szólaljak meg, nem játszhatom a néma kislányt, ha egyszer nem vagyok az.
Sietősen magamra rángattam a ruhámmal egyező színű magas sarkúmat, belekaroltam Lindy-be, és úgy ballagtunk lefelé, a lépcsőn. A bátyám természetesen már türelmetlenkedve várt ránk odalent a nappaliban. Egyszerre tátotta a száját és düllesztette hatalmas mandulavágású szemeit felénk. Nem tudtam, melyikünk megjelenésén döbbent le a legjobban, de elég nagy benyomást kelthettünk előtte. Így biztos féltékeny lesz, ha meglátja egyetlen fiú közelében is. Az éhes szemekben felcsillant a vágy és a lány iránti szeretet, de persze, amikor rám nézett teljesen ellágyultak arcvonásai, majd azzal a helyes, macsós vigyorával jutalmazott, de az arca azt sugallta, hogyha bárki is a közeletekbe merészkedik ma este, a nyakát töröm.
Hozzánk hasonlóan ő is elegánsan öltözött, egy fekete, markáns zakót, és hozzá illő nadrágot, cipőt viselt, ami kihangsúlyozta izmos felsőtestét, és vékony, de erős derekát. Lindy mosolyogva, ám egy kissé elpirulva lépdelt a bátyámhoz, majd aprócska kezét összekulcsolta Arnoldéval. Látva boldogságukat, teljesen elérzékenyülten sétáltam utánuk, kicsit inogva, a fura, de kényelmes magas sarkúban.
Az Enterlandben minden olyan más volt, mint ahogy azt képzeltem. Én egy teljesen elfajult helynek hittem, sok alkoholistával, és balhés emberekkel, helyette pedig egy civilizált épülettel találtam magam szemben. A maga módján volt elegáns, sötét és titokzatos olyan világ, amiben szívesen elvesztem volna. A berendezés modern, letisztult, sötét vonalai, a falak között megbúvó rejtelmes homály egyre beljebb vonzott. A hangfalakból egy Lana remix szólt, mikor Lindy-t és Arnoldot magam után húzva leültem az egyik lakk fekete bárszékre. Körbefuttattam a tekintetem az embereken és meglepve tapasztaltam a bizalmas, kutató, néhol szinte már bűnös erkölcstelenségre csábító pillantásokat. Megilletődötten sütöttem le a szemem; a pultot bámultam.
̶ Jó kis hely, ugye? – kérdezte Lindy a fülemet eltompító zenét átordítva.
̶ Aha. Igyunk valamit! – intettem a csaposnak, aki pár perc után hozta is az italainkat. Mindketten csendben ittuk a gin-tonicunkat, majd mikor elfogyott én kértem egy újabb kört és az itallal a kezemben, barátnőmmel az oldalamon, mivel Arn nem volt valami táncos kedvében, megindultam a táncparkett felé. Nem akartam lerészegedni, de a kezdeti feszültséget remekül oldotta az a kis gin, amit megittam, így már felszabadultan tudtam táncolni. Energikusan mozogtunk, hol egymás nyakába borulva nevettünk, hol pedig eszeveszettül táncoltunk az újabb és újabb dalokra.
Éppen együtt énekeltem Lanával, hogy „Csókolj meg erősen, mielőtt elmész”, mikor megéreztem, hogy hátulról egy test simul hozzám és egy kar fonódik a derekamra.
̶ Örömmel – duruzsolta a motoros srác a fülembe; egy pillanatra ledermedtem.
̶ Hát te meg ki vagy? – ordította Lindy.
̶ Chris, Christian Forgusson – kiáltotta vissza, majd felém fordította a figyelmét. – Gyere, meghívlak!
Lindy-re pillantottam, aki dorgáló pillantásával jelezte, hogy mit várok az ő engedélyére, menjek, dobjam be magam. A bárpult felé haladva Arn neheztelő pillantást vetett a partneremre, de nem szólt egy szót sem, csatlakozott Lindy-hez.
̶ Ben hamarosan itt lesz – mondta Chris.
̶ Na, ja. És mi a terved? – kérdeztem és ujjaimmal izgatottan doboltam a pult fényes felületén.
̶ Majd meglátod – ajkán sejtelmes mosoly játszott.
̶ Miért nem árulod el?
̶ Jobb, ha nem tudod előre. Úgy sokkal természetesebb lesz a reakciód – felelte szenvtelenül. Megvontam a vállam, elvégre mégis milyen durva dolgot tehet?
̶ Egy gin-tonicot! Sok ginnel! – kiáltotta a pultosnak.
̶ Honnan tudtad?
̶ Megérzés – nevetett. – Na, jó nem. Láttam, hogy mit kértél.
̶ Lenne egy kérdésem…
̶ Még egy? – kérdezte tettetett szemrehányással.
̶ Miért segítesz nekem?
̶ Láttam, hogy mennyire őrlődsz és… megsajnáltalak. Tudom, hogy milyen érzés, ha ő észre sem vesz, te pedig csak állsz és távolról sóvárogsz utána. Látod, hogy milyen boldog mással és ez az érzés szíven döf. Ben egy igazi barom. Nem is értem, hogy nem vesz észre téged. Ha itt a teremben – mutatott körbe – rajtad kívül minden egyes csaj – teszem azt, meztelen lenne, még akkor is te lennél a legdögösebb.
Elpirultam és lesütöttem a szemem; ujjaimmal a poharam szélén köröztem, majd egyszerre kiittam a tartalmát.
̶ Jaj, Chris… Te túlontúl… kedves vagy – hebegtem zavaromban.
̶ Csak őszinte voltam – mosolygott kedvesen, majd hátrapillantott. – Na, itt is van… - horkantott.
A bejárat felé néztem és abban a pillanatban elakadt a lélegzetem. Esküszöm, Beyoncé is tudja, hogy mikor kell ilyet énekelni: „Mélyen a szemedbe nézek, Egyre jobban megérintesz, újra és újra…”. A mai estére már elegem van az ironizáló dalszövegekből. Ráadásul ez a Crazy In Love újabb… hogy is mondjam… bujább változata volt és Ben… pedig egyenesen a szemembe nézett. Mielőtt még rabul ejtette volna a tekintetem, meg tudtam szemlélni a külsejét is. Egyszerű fekete inget és Armani öltönyt vett fel fekete farmerral és… A fenébe, túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Elszorult a szívem, mikor feleszméltem, hogy Grace is ott áll mellette. Nem tartom magam egy indulatos fajtának, de olyan szívesen estem volna neki, ott és akkor erős késztetésem támadt, hogy megtépjem a ribancot. Hát igen, a féltékenység…
̶ Csukd be a szád, mielőtt bele talál repülni valami – mondta kissé komoran Chris.
Gyorsan összeszorítottam az ajkaimat. Chris a kezeit a testem két oldalán a bárpultnak támasztotta, így el kellett szakítanom a tekintetem Benétől.
̶ Akkor show time, Cass! – vigyorgott.
̶ Mi… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert Chris szája az ajkaimra tapadt. Kellett egy pár pillanat, míg rájöttem, hogy ez az egész csak színjáték és így akarja féltékennyé tenni Bent.
Bár fogalmam sem volt mit csinálok, és miért hagyom egy idegen férfinak,hogy csak úgy megcsókoljon, be kell valljam, még élveztem is. Ajkát durván tapasztotta puha számra, majd nyelvével gyengéden szétfeszítette ajkamat, engedélyt kérve, mire én megadtam azt. Szám bársonyos belsejét masszírozta nyelvével, majd nyelvünk féktelen táncot járt. Nem is nagyon törődtem mások figyelő vagy tiltakozó tekintetével, csak engedtem a szenvedélynek.
Igazából nem a legeslegjobb első csókom volt, de elment egynek. Anyu egyszer azt mondta, azzal lesz a legjobb és a legszenvedélyesebb, akit a legjobban szeretsz majd, és ezt ő is úgyszintén viszonozza. Bármennyire is kételkedtem szavában, mégis hittem benne, ha rátalálok az igazira, talán ez majd másképp lesz.
̶ Mégis, hogy képzeled…? Mit művelsz azzal a szerencsétlen teremtéssel? Leitatod, aztán ráugrassz, és jöhet a tapi? Ez a nagymester terve egy buta kislánnyal? – kérdezte dühösen a semmiből megjelenő Ben, majd durván arrébb taszította az imént hozzám simuló Christ.
̶ Nyugi haver, a lány velem van! Semmi közöd, ahhoz, hogy mikor csókolom vagy tapogatom meg. Te csak foglalkozz a kis bányarémeddel! Nagyon elcseszted ezzel a szépséges lánnyal az esélyed kisapám! És most féltékeny vagy, amiért ő velem van, és viszonozza csókjaimat, így van, nemde bár? – kérdezte kissé szemtelenül, de kíváncsian Chris.
Össze-vissza forgattam fejem a felém magasodó két alak között, teljesen tehetetlen voltam. Vajon most mit kéne tennem, álljak be közéjük, és tegyek rendet, vagy szaladjak el, mint egy gyáva nyúl? Végül az előbbit választottam. Ajakamat beszédre nyitottam, de nem tudtam, mikor lenne alkalmas közbeszólnom a két srác veszekedésébe, akik tulajdonképpen rajtam kaptak össze? Nem értem mi baja van Bennek, hisz úgy láttam elég jól megvolt Grace-szel, akkor meg m baja van?
̶ Na, jó. Elég volt ebből. Mindketten fejezzétek be azonnal! Nem látjátok, hogy mindenki minket figyel? – mondtam egy szusszantra.
Persze a Bejoncé még most sem hallgatott el: „Miattad olyan őrültnek tűnök édes,
Mostanában nem vagyok önmagam, bolond vagyok, ez nem vall rám. Megjátszottam magam, de nem érdekel. Mert a szerelmed a legjobbat hozta ki belőlem.”. Egyre hangosabban dübörgött a hangszórókból, ezért szinte semmit nem lehetett a másik beszédéből hallani. Valószínűleg ők sem hallották meg komoly kijelentésem, mert a macskaharc a prédaért tovább folyt. A fiúk között a feszültség egyre csak nőtt és nőtt, már azt vártam, hogy mikor ugranak egymásnak.
Még magam is meglepődtem, amikor hirtelen akaratom ellenére megmoccantam, és Chris elé álltam, majd felvettem a védelmező állást Bennel szemben. Ő továbbra is véres szemeket meresztgetett a védencemre, én pedig megpróbáltam csökkenteni a feszültséget. Azon kaptam magam, hogy annak ellenére, hogy mennyire haragszom most mindkettőre, Ben széles izmait, feszes vállait, és erős arccsontozatát bámulom. Szívem a torkomban dobogott, egy ritmusban vert a bömbölő zenével. Azok a szemek, káprázatosak voltak, szinte el lehetett veszni benne, ha valaki nem figyelt oda. Én pedig már eléggé a szakadék szélén álltam, és azt vártam, hogy bezuhanjak a mély vízbe, és kiélvezzem minden egyes cseppjét, ahogyan most Bennel tenném ugyanezt.
̶ Menj innen, Cassandra! – ordította vicsorogva. Majd a többit elintézem én ezzel a fickóval. De azt megígérhetem, hogy nagyon megfizet, azért, mert megcsókolta a barátom húgát! – fenyegette a mögöttem álldogáló bűnöst.
̶ Nem megyek én innen sehová! Nem kell, hogy szívességet tégy nekem! Csak menj el, és kész – ennyit kérek!
̶ Grace biztosan vár! – mormogta gúnyosan elcsábítóm.
̶ Te ne szólj ebbe bele, baromarc! Húzd vissza a karmaid, vagy valami máshoz folyamodok! – továbbra is csak fenyegette.
̶ Mégis ki kért arra, hogy védj meg engem, vagy szólj bele az életembe? – próbáltam túlkiabálni a hangos zenét. – Mert én nem kértelek arra, hogy játszd a hőst itt nekem!
̶ Megígértem a bátyádnak, hogy néha rád kukkantok, rendeben-e vagy, és megláttam ezt a piócát. Tehát ne csodálkozz, hogy bepöccentem!
̶ Hallod, húzzál már el innen! Nem látod, hogy szegény csajt teljesen sokkolod. Minek szólsz bele mindenbe?! Mi vagy te, a bátyja? Mert úgy tudom, hogy a testvérét Arnoldnak hívják, és nem Benjaminnak. Úgyhogy nem mondom még egyszer, húzz el innen a francba!
̶ Mondtam már, hogy dugulj el, te itt egy senki vagy! És szállj le a lányról, ezt sem mondom még egyszer.
̶ Cccccc, ejnye, ejnye. De rossz kedve van valakinek.
̶ Állítsd le ezt az idiótát vagy beverem a nagy arcát! – kiáltotta artikulálatlanul.
̶ Nem lesz itt semmilyen verekedés. Te szépen visszamehetsz a barátnődhöz, mert úgy tudom vele jöttél, én meg csatlakozom Chrishez, mert ő legalább megért engem. Ja, és még valami – már nem vagyok többé kislány Ben. Ne nézz annak többé, hallod?
Eddig ellágyult az arcom egyre kezdett dühös arcvonásba átmenni, és szemeim is összeszűkültek. Kezem pofonra készen tartottam oldalamhoz szorítva. Nem akartam megütni senkit, de kezdtem az érezni, hogy szükség lesz rá még ma éjszaka. Végül Grace jelent meg a maga hercegnős külsejével, látva ideges partnerét, odalépett hozzá, majd megszorította kezét, aztán diszkréten felém vetette a leggyilkosabb mosolyt, amit valaha is láttam.
̶ Szia, Grace. Te aztán semmit nem változtál – mondtam negédesen.
̶ Hát, ami azt illeti te sem. Bár a ruhád terén kellemeset csalódtam. Őszintén szólva megleptél – válaszolt.
Kö… mondtam volna, amikor a zene leállt, és a mikrofonban egy hang az én nevem kiáltotta. Erősvolt, és határozott, mint aki tudja mit akar. Mit sem tudva sétáltam a nevemet emlegető idegen felé, közben azon gondolkodtam, hogy mit kell tennem. Gondolom, énekelnem kell és ez talán még oké is lenne, de… itt sok ember van. Rengetegen látnak majd; látják, ha bénázok, ha eltévesztem a dalszöveget vagy bármi más kínos dolog történik. De mi van, ha nem teszem meg? Akkor tuti, hogy örökké bánnám a lehetőséget és arra meg főképp nincs szükségem. Bátorság, Cassie!
Mély levegőt vettem és megmarkoltam a mikrofont; bemondtam a DJ-nek a szám címét és vártam, hogy elinduljon a dal. Belülről harapdáltam a számat idegességemben, de próbáltam azért fesztelen külsőt mutatni az emberek felé, akik kezdtek felfigyelni rám. Az első hang előtt lehunytam a szemem és csak akkor nyitottam fel, mikor az első szó elhagyta a számat. Az elején kissé bátortalanul énekeltem, majd amikor láttam, hogy nem hurrognak le a színpadról, energia öntötte el a testem. Az adrenalin villámgyorsan száguldott az ereimben, felpörgetett és valami különös folyamat miatt a hangom keresztülszelte az egész termet és eljutott… hozzá. Éppen a refrénnél találkozott a tekintetünk és fonódott oly masszívan egymásba, hogy még Grace ügyködése, amit csak a látóterem széléről észleltem sem tudta szétszakítani. A szám csak mozgott, egymás után röppentek le az ajkaimról a szavak… Oh, szeress engem, Oh, szeress engem, Oh, szeress engem, Oh, szeress engem, Oh, szeress engem… mintha csak Bennek énekeltem volna. Őszinte voltam, dalban öntöttem ki a szívemet neki. Pezsgett a lelkem, a testem, minden érzésem beleöntöttem a dalba és olyan végkicsengést adtam a dalnak, hogy láttam, mikor Ben ajkai szétnyíltak a csodálkozástól. Az utolsó szavaknál újra lehunytam a szemem, de még így is magam előtt láttam Ben gyönyörű íriszeit, miközben énekeltem.
De a csillogás véget ért, én lesétáltam a színpadról a zajos forgatagba. Az adrenalin még mindig fűtött, ezért a bárpulthoz mentem és kértem egy újabb gin-tonicot jó sok jéggel. Éreztem, hogy valaki figyel, a tekintete lyukat égetett a koponyámba, majd pár pillanat múlva megláttam egy árnyékot, ami a mögöttem állóhoz tartozott.
̶ Cassandra…
̶ Mit szólnál hozzá, ha ma az egyik legdögösebb ruciban feszítenél?
̶ Az ég szerelmére, Lindy, honnan szerezzek egy olyan dögös rucit? – kérdeztem feszülten.
̶ Nyugi, azt még el sem mondhattam, honnan lesz! Megkérhetnélek, hogy lazíts egy kicsit, és hagyd, hogy segítsek? Rossz nézni, mit meg nem szenvedsz egy ruha miatt.
̶ De hát, mégsem mehetek egy egyszerű farmerban, meg pólóban, úgy néznék ki, mint egy bohóc a sok normális ember között. Mégis hogy festenék, ha bevonunék egy ilyen rongyos viseletben, míg Grace egy igazi bálkirálynő pompájában jelenik meg, oldalán az én Benemmel – mondtam mérgesen.
̶ Jól van Cass, semmi baj, akkor is te leszel a világszépe, arról gondoskodom!
Mire válaszoltam volna, felugrott az ágyamról, megfogta kezem, és kifele húzott az ajtón. Fogalmam sem volt hová akar vinni, csak az számított, hogy láthassam őt, a fiút, aki elrabolta törékeny szívemet. Bár azért, igen is számított milyen ruhát viselek ezen a különleges estén, hisz egy elég jóképű pasi hívott meg, hogy legyek a társasága. De én nem ezért megyek. Csakis azért tartok Lindy-vel erre a bulira,mert látni akarom a férfit, akit szeretek, és meg akarom magamnak szerezni, elvenni attól a nőtől, aki tönkretenni készült az én életem és egyben Benét is. A gyomrom le s föl liftezett annak a nőszemélynek a gondolatára. Lindy szorosan fogta aprócska kezem, és lefelé húzott magával a lépcsőfokokon, közben odafigyelve, nehogy megbukjak egy fokon. Felnevettem barátnőm figyelmességére, oly annyira tetszett az, ahogyan gondoskodni próbált rólam. Magas sarkú cipője koppant a hideg padlón, az én meztelen lábfejem majd lefagyott a dermesztő hidegben, mert meg sem várt, míg papucsot veszek, csak szó nélkül magával húzott. Felém fordult, és egy hatalmas vigyorral jutalmazott, az olyan még nem tudhatod mi vár ma még rád, barátnőm stílusban. Jaj, nekem, mire készülhet Lindy, és én miről nem tudok... Végül a nappaliban kötöttünk ki, és amikor megláttam a gyönyörű ruhadarabot anya mellett, a sarokülőn, egyszerűen szóhoz sem jutottan, teljesen ledöbbentem a látványától. Csak ránéztem, és elképzeltem magamon, némi sminkkel megspékelve,és egyszerűen megbabonázott, egy egyszerű ruha, ami egyszerre volt gyönyörű és merész. Anya sétált felém, megragadva a kényelmes ülőhelyen simuló halványkék szatén ruhát, ami a leggyönyörűbb volt, amit valaha láttam. Anya azzal a kedves anyai szeretetével simított végig az arcomon, mint mikor kicsi voltam. Izgalomtól remegő kezembe adta a ruhát, és noszogatott, hogy tüstént vegyem fel. Továbbra is ámuldoztam, és magamban kérdezősködtem, vajon honnan lehet ez a gyönyörűséges estélyi ruha. Barátnőm látta, egyhamar nem mozdulok meg a dermedtségemből, ezért a szobámba vezetett, hogy segítsen felvenni. Magam is meglepődtem mikor a ruha passzolt testemre. Szűk csípőrésze összhangban volt vékony derekammal, és eléggé rövid volt, mert vékony lábaimat úgy kiemelte rövidségével, mint még soha. Oldalt egy kicsit bolondították egy kisebb nyílással, ami betekintést nyújtott érzékien vékony csípőmre. Soha nem érzetem magam még ennyire szépnek és sugárzónak, mint ma. De a kérdés nem akart megnyugtatni, hogy vajon mennyibe kerülhetett ez a méregdrágának kinéző szatén ruha?
Lindy megkért, forogjak körbe, hogy megcsodálhasson. Már majdnem elszédültem, úgy állított meg, hogy közelebbről is szemügyre vegyen.
̶ Gyönyörű vagy Cassandra Ames! – mondta ellágyult hangján.
̶ Köszönöm, Lindy. Annak is érzem most magam.
̶ De még nem vagy kész, ugye tudod? Még a sminked nincs kész. Majd akkor mit fog szólni az a kis dög, ha meglát téged ma este. Meglásd, ki lesz akadva, amint meglátja, Ben a szemét rajtad legelteti.
̶ Mindent köszönök neked, Lindy. Sosem akartam nálad jobb barátnőt.
̶ Nagyon örülök, hogy így érzel, Cass – ölelt meg a barátnőm szorosan.
̶ De ne feledjük a sminket sem – mondta kedvesen.
Míg ő az arcom kiszépítésével foglalatoskodott, addig én csodálattal bámultam a csillogó gyöngyszemeket, melyek kissé merész dekoltázsomat díszítették. Ennél szebb ruhát nem tudtam volna még elképzelni sem, és így, hogy most már engem ékesít, nincs semmi ellenvetésem a mai estével kapcsolatban. Viszont elképesztően kíváncsi vagyok az idegen fiú nevére. Vajon milyen tervet eszelt ki ma estére? Remélem, bízhatok benne, annyira, hogy ne verjen át. De miért érdekel engem ennyire ez a srác, mikor én mást szeretek? Az a gyanúm, hogy nagyon megtetszettem neki, és ezért az ismeretlen az én szerény társaságom.
Lindy befejezte egy utolsó ecsetvonással az orcám szépítését, majd enyhe ajakrúzzsal kente ki számat. Mondanom sem kell, mennyire odafigyelt a legkisebb hibák elkerülésére. Mire kész lettem, az imént elhajított kis tükröt adta a kezembe, hogy megnézhessem átalakított külsőmet. És akkor megláttam egy teljesen idegen nőt, nem is egy lányt, szinte magamra sem ismertem hirtelenjében. Ki ez a nő? – dünnyögtem magamban.
Eper szőke hajzuhatagom egy egyszerű, hagyományos fonott kontyban állt a fejem búbján, csak egy kusza göndör tincs lógott. Máris elképzeltem a pillanatot, amikor betoppanok, és Ben meglát, majd eláll a szava és azt mondja, Cassie, szeretlek. Mennyire várom azt a pillanatot, hogy egyszer hallhassam, ezt az egyetlen egy mondatot szájából. Bárcsak igaz volna minden álmom, és ő is viszont szeretne engem. Semmit sem szerettem volna jobban, mint ezt a gyönyörű férfit.
Lindy elpakolászta a tömérdek festéket, majd még egyszer kedvesen rám mosolygott. Csodaszép, csillogó szemeiből sugárzott a jószívűség és a boldogság legmelegebb árnyalata, amit a bátyám iránti szeretet táplált. Nagyon örültem, hogy ők végre egymásra találtak. Drukkoltam nekik, és ez úgy látszik, megtette hatását. Már elég rég óta tetszett Arnoldnak Lindy, csak valahogy nem merte elmondani vagy kimutatni mostanáig. Mostantól kezdve egy boldog fiatal párt alkottak ők egy ketten, két testben egy lélek. Bárcsak én is megtudhatnám, milyen érzés is valójában szeretni valakit, aki hozzád tartozik, akit szerethetsz mindennél jobban. Csupán egy kisebb akadályt kellett átlépnem, hogy végre merészeljek megszólalni Ben közelében. Bármi legyen az, csak szólaljak meg, nem játszhatom a néma kislányt, ha egyszer nem vagyok az.
Sietősen magamra rángattam a ruhámmal egyező színű magas sarkúmat, belekaroltam Lindy-be, és úgy ballagtunk lefelé, a lépcsőn. A bátyám természetesen már türelmetlenkedve várt ránk odalent a nappaliban. Egyszerre tátotta a száját és düllesztette hatalmas mandulavágású szemeit felénk. Nem tudtam, melyikünk megjelenésén döbbent le a legjobban, de elég nagy benyomást kelthettünk előtte. Így biztos féltékeny lesz, ha meglátja egyetlen fiú közelében is. Az éhes szemekben felcsillant a vágy és a lány iránti szeretet, de persze, amikor rám nézett teljesen ellágyultak arcvonásai, majd azzal a helyes, macsós vigyorával jutalmazott, de az arca azt sugallta, hogyha bárki is a közeletekbe merészkedik ma este, a nyakát töröm.
Hozzánk hasonlóan ő is elegánsan öltözött, egy fekete, markáns zakót, és hozzá illő nadrágot, cipőt viselt, ami kihangsúlyozta izmos felsőtestét, és vékony, de erős derekát. Lindy mosolyogva, ám egy kissé elpirulva lépdelt a bátyámhoz, majd aprócska kezét összekulcsolta Arnoldéval. Látva boldogságukat, teljesen elérzékenyülten sétáltam utánuk, kicsit inogva, a fura, de kényelmes magas sarkúban.
Az Enterlandben minden olyan más volt, mint ahogy azt képzeltem. Én egy teljesen elfajult helynek hittem, sok alkoholistával, és balhés emberekkel, helyette pedig egy civilizált épülettel találtam magam szemben. A maga módján volt elegáns, sötét és titokzatos olyan világ, amiben szívesen elvesztem volna. A berendezés modern, letisztult, sötét vonalai, a falak között megbúvó rejtelmes homály egyre beljebb vonzott. A hangfalakból egy Lana remix szólt, mikor Lindy-t és Arnoldot magam után húzva leültem az egyik lakk fekete bárszékre. Körbefuttattam a tekintetem az embereken és meglepve tapasztaltam a bizalmas, kutató, néhol szinte már bűnös erkölcstelenségre csábító pillantásokat. Megilletődötten sütöttem le a szemem; a pultot bámultam.
̶ Jó kis hely, ugye? – kérdezte Lindy a fülemet eltompító zenét átordítva.
̶ Aha. Igyunk valamit! – intettem a csaposnak, aki pár perc után hozta is az italainkat. Mindketten csendben ittuk a gin-tonicunkat, majd mikor elfogyott én kértem egy újabb kört és az itallal a kezemben, barátnőmmel az oldalamon, mivel Arn nem volt valami táncos kedvében, megindultam a táncparkett felé. Nem akartam lerészegedni, de a kezdeti feszültséget remekül oldotta az a kis gin, amit megittam, így már felszabadultan tudtam táncolni. Energikusan mozogtunk, hol egymás nyakába borulva nevettünk, hol pedig eszeveszettül táncoltunk az újabb és újabb dalokra.
Éppen együtt énekeltem Lanával, hogy „Csókolj meg erősen, mielőtt elmész”, mikor megéreztem, hogy hátulról egy test simul hozzám és egy kar fonódik a derekamra.
̶ Örömmel – duruzsolta a motoros srác a fülembe; egy pillanatra ledermedtem.
̶ Hát te meg ki vagy? – ordította Lindy.
̶ Chris, Christian Forgusson – kiáltotta vissza, majd felém fordította a figyelmét. – Gyere, meghívlak!
Lindy-re pillantottam, aki dorgáló pillantásával jelezte, hogy mit várok az ő engedélyére, menjek, dobjam be magam. A bárpult felé haladva Arn neheztelő pillantást vetett a partneremre, de nem szólt egy szót sem, csatlakozott Lindy-hez.
̶ Ben hamarosan itt lesz – mondta Chris.
̶ Na, ja. És mi a terved? – kérdeztem és ujjaimmal izgatottan doboltam a pult fényes felületén.
̶ Majd meglátod – ajkán sejtelmes mosoly játszott.
̶ Miért nem árulod el?
̶ Jobb, ha nem tudod előre. Úgy sokkal természetesebb lesz a reakciód – felelte szenvtelenül. Megvontam a vállam, elvégre mégis milyen durva dolgot tehet?
̶ Egy gin-tonicot! Sok ginnel! – kiáltotta a pultosnak.
̶ Honnan tudtad?
̶ Megérzés – nevetett. – Na, jó nem. Láttam, hogy mit kértél.
̶ Lenne egy kérdésem…
̶ Még egy? – kérdezte tettetett szemrehányással.
̶ Miért segítesz nekem?
̶ Láttam, hogy mennyire őrlődsz és… megsajnáltalak. Tudom, hogy milyen érzés, ha ő észre sem vesz, te pedig csak állsz és távolról sóvárogsz utána. Látod, hogy milyen boldog mással és ez az érzés szíven döf. Ben egy igazi barom. Nem is értem, hogy nem vesz észre téged. Ha itt a teremben – mutatott körbe – rajtad kívül minden egyes csaj – teszem azt, meztelen lenne, még akkor is te lennél a legdögösebb.
Elpirultam és lesütöttem a szemem; ujjaimmal a poharam szélén köröztem, majd egyszerre kiittam a tartalmát.
̶ Jaj, Chris… Te túlontúl… kedves vagy – hebegtem zavaromban.
̶ Csak őszinte voltam – mosolygott kedvesen, majd hátrapillantott. – Na, itt is van… - horkantott.
A bejárat felé néztem és abban a pillanatban elakadt a lélegzetem. Esküszöm, Beyoncé is tudja, hogy mikor kell ilyet énekelni: „Mélyen a szemedbe nézek, Egyre jobban megérintesz, újra és újra…”. A mai estére már elegem van az ironizáló dalszövegekből. Ráadásul ez a Crazy In Love újabb… hogy is mondjam… bujább változata volt és Ben… pedig egyenesen a szemembe nézett. Mielőtt még rabul ejtette volna a tekintetem, meg tudtam szemlélni a külsejét is. Egyszerű fekete inget és Armani öltönyt vett fel fekete farmerral és… A fenébe, túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Elszorult a szívem, mikor feleszméltem, hogy Grace is ott áll mellette. Nem tartom magam egy indulatos fajtának, de olyan szívesen estem volna neki, ott és akkor erős késztetésem támadt, hogy megtépjem a ribancot. Hát igen, a féltékenység…
̶ Csukd be a szád, mielőtt bele talál repülni valami – mondta kissé komoran Chris.
Gyorsan összeszorítottam az ajkaimat. Chris a kezeit a testem két oldalán a bárpultnak támasztotta, így el kellett szakítanom a tekintetem Benétől.
̶ Akkor show time, Cass! – vigyorgott.
̶ Mi… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert Chris szája az ajkaimra tapadt. Kellett egy pár pillanat, míg rájöttem, hogy ez az egész csak színjáték és így akarja féltékennyé tenni Bent.
Bár fogalmam sem volt mit csinálok, és miért hagyom egy idegen férfinak,hogy csak úgy megcsókoljon, be kell valljam, még élveztem is. Ajkát durván tapasztotta puha számra, majd nyelvével gyengéden szétfeszítette ajkamat, engedélyt kérve, mire én megadtam azt. Szám bársonyos belsejét masszírozta nyelvével, majd nyelvünk féktelen táncot járt. Nem is nagyon törődtem mások figyelő vagy tiltakozó tekintetével, csak engedtem a szenvedélynek.
Igazából nem a legeslegjobb első csókom volt, de elment egynek. Anyu egyszer azt mondta, azzal lesz a legjobb és a legszenvedélyesebb, akit a legjobban szeretsz majd, és ezt ő is úgyszintén viszonozza. Bármennyire is kételkedtem szavában, mégis hittem benne, ha rátalálok az igazira, talán ez majd másképp lesz.
̶ Mégis, hogy képzeled…? Mit művelsz azzal a szerencsétlen teremtéssel? Leitatod, aztán ráugrassz, és jöhet a tapi? Ez a nagymester terve egy buta kislánnyal? – kérdezte dühösen a semmiből megjelenő Ben, majd durván arrébb taszította az imént hozzám simuló Christ.
̶ Nyugi haver, a lány velem van! Semmi közöd, ahhoz, hogy mikor csókolom vagy tapogatom meg. Te csak foglalkozz a kis bányarémeddel! Nagyon elcseszted ezzel a szépséges lánnyal az esélyed kisapám! És most féltékeny vagy, amiért ő velem van, és viszonozza csókjaimat, így van, nemde bár? – kérdezte kissé szemtelenül, de kíváncsian Chris.
Össze-vissza forgattam fejem a felém magasodó két alak között, teljesen tehetetlen voltam. Vajon most mit kéne tennem, álljak be közéjük, és tegyek rendet, vagy szaladjak el, mint egy gyáva nyúl? Végül az előbbit választottam. Ajakamat beszédre nyitottam, de nem tudtam, mikor lenne alkalmas közbeszólnom a két srác veszekedésébe, akik tulajdonképpen rajtam kaptak össze? Nem értem mi baja van Bennek, hisz úgy láttam elég jól megvolt Grace-szel, akkor meg m baja van?
̶ Na, jó. Elég volt ebből. Mindketten fejezzétek be azonnal! Nem látjátok, hogy mindenki minket figyel? – mondtam egy szusszantra.
Persze a Bejoncé még most sem hallgatott el: „Miattad olyan őrültnek tűnök édes,
Mostanában nem vagyok önmagam, bolond vagyok, ez nem vall rám. Megjátszottam magam, de nem érdekel. Mert a szerelmed a legjobbat hozta ki belőlem.”. Egyre hangosabban dübörgött a hangszórókból, ezért szinte semmit nem lehetett a másik beszédéből hallani. Valószínűleg ők sem hallották meg komoly kijelentésem, mert a macskaharc a prédaért tovább folyt. A fiúk között a feszültség egyre csak nőtt és nőtt, már azt vártam, hogy mikor ugranak egymásnak.
Még magam is meglepődtem, amikor hirtelen akaratom ellenére megmoccantam, és Chris elé álltam, majd felvettem a védelmező állást Bennel szemben. Ő továbbra is véres szemeket meresztgetett a védencemre, én pedig megpróbáltam csökkenteni a feszültséget. Azon kaptam magam, hogy annak ellenére, hogy mennyire haragszom most mindkettőre, Ben széles izmait, feszes vállait, és erős arccsontozatát bámulom. Szívem a torkomban dobogott, egy ritmusban vert a bömbölő zenével. Azok a szemek, káprázatosak voltak, szinte el lehetett veszni benne, ha valaki nem figyelt oda. Én pedig már eléggé a szakadék szélén álltam, és azt vártam, hogy bezuhanjak a mély vízbe, és kiélvezzem minden egyes cseppjét, ahogyan most Bennel tenném ugyanezt.
̶ Menj innen, Cassandra! – ordította vicsorogva. Majd a többit elintézem én ezzel a fickóval. De azt megígérhetem, hogy nagyon megfizet, azért, mert megcsókolta a barátom húgát! – fenyegette a mögöttem álldogáló bűnöst.
̶ Nem megyek én innen sehová! Nem kell, hogy szívességet tégy nekem! Csak menj el, és kész – ennyit kérek!
̶ Grace biztosan vár! – mormogta gúnyosan elcsábítóm.
̶ Te ne szólj ebbe bele, baromarc! Húzd vissza a karmaid, vagy valami máshoz folyamodok! – továbbra is csak fenyegette.
̶ Mégis ki kért arra, hogy védj meg engem, vagy szólj bele az életembe? – próbáltam túlkiabálni a hangos zenét. – Mert én nem kértelek arra, hogy játszd a hőst itt nekem!
̶ Megígértem a bátyádnak, hogy néha rád kukkantok, rendeben-e vagy, és megláttam ezt a piócát. Tehát ne csodálkozz, hogy bepöccentem!
̶ Hallod, húzzál már el innen! Nem látod, hogy szegény csajt teljesen sokkolod. Minek szólsz bele mindenbe?! Mi vagy te, a bátyja? Mert úgy tudom, hogy a testvérét Arnoldnak hívják, és nem Benjaminnak. Úgyhogy nem mondom még egyszer, húzz el innen a francba!
̶ Mondtam már, hogy dugulj el, te itt egy senki vagy! És szállj le a lányról, ezt sem mondom még egyszer.
̶ Cccccc, ejnye, ejnye. De rossz kedve van valakinek.
̶ Állítsd le ezt az idiótát vagy beverem a nagy arcát! – kiáltotta artikulálatlanul.
̶ Nem lesz itt semmilyen verekedés. Te szépen visszamehetsz a barátnődhöz, mert úgy tudom vele jöttél, én meg csatlakozom Chrishez, mert ő legalább megért engem. Ja, és még valami – már nem vagyok többé kislány Ben. Ne nézz annak többé, hallod?
Eddig ellágyult az arcom egyre kezdett dühös arcvonásba átmenni, és szemeim is összeszűkültek. Kezem pofonra készen tartottam oldalamhoz szorítva. Nem akartam megütni senkit, de kezdtem az érezni, hogy szükség lesz rá még ma éjszaka. Végül Grace jelent meg a maga hercegnős külsejével, látva ideges partnerét, odalépett hozzá, majd megszorította kezét, aztán diszkréten felém vetette a leggyilkosabb mosolyt, amit valaha is láttam.
̶ Szia, Grace. Te aztán semmit nem változtál – mondtam negédesen.
̶ Hát, ami azt illeti te sem. Bár a ruhád terén kellemeset csalódtam. Őszintén szólva megleptél – válaszolt.
Kö… mondtam volna, amikor a zene leállt, és a mikrofonban egy hang az én nevem kiáltotta. Erősvolt, és határozott, mint aki tudja mit akar. Mit sem tudva sétáltam a nevemet emlegető idegen felé, közben azon gondolkodtam, hogy mit kell tennem. Gondolom, énekelnem kell és ez talán még oké is lenne, de… itt sok ember van. Rengetegen látnak majd; látják, ha bénázok, ha eltévesztem a dalszöveget vagy bármi más kínos dolog történik. De mi van, ha nem teszem meg? Akkor tuti, hogy örökké bánnám a lehetőséget és arra meg főképp nincs szükségem. Bátorság, Cassie!
Mély levegőt vettem és megmarkoltam a mikrofont; bemondtam a DJ-nek a szám címét és vártam, hogy elinduljon a dal. Belülről harapdáltam a számat idegességemben, de próbáltam azért fesztelen külsőt mutatni az emberek felé, akik kezdtek felfigyelni rám. Az első hang előtt lehunytam a szemem és csak akkor nyitottam fel, mikor az első szó elhagyta a számat. Az elején kissé bátortalanul énekeltem, majd amikor láttam, hogy nem hurrognak le a színpadról, energia öntötte el a testem. Az adrenalin villámgyorsan száguldott az ereimben, felpörgetett és valami különös folyamat miatt a hangom keresztülszelte az egész termet és eljutott… hozzá. Éppen a refrénnél találkozott a tekintetünk és fonódott oly masszívan egymásba, hogy még Grace ügyködése, amit csak a látóterem széléről észleltem sem tudta szétszakítani. A szám csak mozgott, egymás után röppentek le az ajkaimról a szavak… Oh, szeress engem, Oh, szeress engem, Oh, szeress engem, Oh, szeress engem, Oh, szeress engem… mintha csak Bennek énekeltem volna. Őszinte voltam, dalban öntöttem ki a szívemet neki. Pezsgett a lelkem, a testem, minden érzésem beleöntöttem a dalba és olyan végkicsengést adtam a dalnak, hogy láttam, mikor Ben ajkai szétnyíltak a csodálkozástól. Az utolsó szavaknál újra lehunytam a szemem, de még így is magam előtt láttam Ben gyönyörű íriszeit, miközben énekeltem.
De a csillogás véget ért, én lesétáltam a színpadról a zajos forgatagba. Az adrenalin még mindig fűtött, ezért a bárpulthoz mentem és kértem egy újabb gin-tonicot jó sok jéggel. Éreztem, hogy valaki figyel, a tekintete lyukat égetett a koponyámba, majd pár pillanat múlva megláttam egy árnyékot, ami a mögöttem állóhoz tartozott.
̶ Cassandra…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése